.png)
Amikor először eldöntöttem, hogy megpróbálkozom az amatőr kerékpárversenyzéssel, rengeteg kérdés merült fel bennem. Hogyan eddzek? Milyen tervet kövessek? Hogyan egyeztessem össze az edzést a munkával és a családi élettel? És legfőképp – képes vagyok-e egyedül felkészülni, edző nélkül, önálló tanulással?
A nevem Péter, amatőr kerékpáros rajongó vagyok, és ezzel a bloggal próbálok választ találni ezekre a kérdésekre. Nem vagyok profi, nincs mögöttem évek versenytapasztalata, és nem kezdtem el túl korán a kerékpározást, de szeretnék fejlődni, és megosztani a tapasztalataimat más kerékpárosokkal. Ha hasonló helyzetben vagy, talán találsz majd inspirációt vagy legalább egy kis megerősítést, hogy nem vagy egyedül.
Miért versenyezni egyáltalán?
Sokáig a kerékpározás számomra csak egyfajta turizmus volt – a családdal és később a barátnőmmel új helyeket fedeztünk fel bringán. Egy idő után viszont úgy éreztem, hogy ki kell próbálnom egy versenyt. Amikor a híres Kralj Šumave verseny a közelemben zajlott, nem volt több kérdés – néhányszor el is indultam rajta. Be kell vallanom, hogy komoly edzés nélkül ez inkább egy túlélési küzdelem volt, amit leginkább a jól felszerelt frissítőpontok segítettek átvészelni. Nyáron, amikor néztem a nagy versenyeket a tévében, mindig azon gondolkodtam, milyen lehet azokon az utakon tekerni, és milyen nehéz lehet az egész.
Végül vettem egy alap országúti kerékpárt, ami teljesen magával ragadott. A következő nyáron már egy jobb bringám volt, több kilométert tekertem és egyre több időt szántam az edzésre – a kerékpározás megszállottsággá vált. Ekkor jött az érzés, hogy ki akarom próbálni, meddig tudok eljutni. És mi lehetne jobb motiváció (ha egy pillanatra félretesszük a Strava KOM-okat), mint egy rajtszám a mezemen és egy cél, ami felé minden edzés vezet?
Az amatőr versenyek nem csak a győzelemről szólnak. Önmagunk legyőzése, egy közösség, amely ugyanazt a szenvedélyt osztja, és az az elégedettség, amikor hetek kemény munkája után látjuk a fejlődést – ezek mind sokat adnak.
Fel lehet készülni egyedül?
Egy profi edző hatalmas előny, de nem mindenki engedheti meg magának – vagy egyszerűen nem akarja ezt az utat választani. Tudtam, hogy az időbeosztásom kiszámíthatatlan, ezért döntöttem az önálló tanulás mellett. Manapság rengeteg forrás áll rendelkezésre: könyvek, cikkek, YouTube-videók, edzéstervek olyan alkalmazásokban, mint a TrainingPeaks vagy a Strava, és még a mesterséges intelligencia is segíthet egyéni edzéstervet készíteni. A kérdés az, hogy lehet-e mindezt úgy kombinálni, hogy valóban működjön?
A célom az, hogy mindezt a saját bőrömön teszteljem. Információkat gyűjtök, különböző edzésmódszereket próbálok ki, és figyelem, mi hoz valódi eredményeket. Mindezt itt, az Amatőr jegyzetekben fogom dokumentálni.
Mit várhatsz a blogtól?
Havonta szeretnék megosztani tapasztalatokat, sikereket és kudarcokat, edzéssel, regenerációval, táplálkozással és felszereléssel kapcsolatos tippeket. Ne számíts csodamódszerekre, hogy három hét alatt versenyzővé válsz – inkább egy valós képet szeretnék adni arról, hogyan lehet felkészülni egy versenyre a mindennapi teendők mellett.
Nem a Tour de France-ra vagy extrém amatőr versenyekre készülök, ahol a hobbi bringások már félprofik. Olyan amatőr versenyeket választottam ki, amelyek alapján felépítem az idénytervem, köztük a Road Classics eseményeket és főként a Tour de Zeleňákot, amelyen négy éve véletlenül vettem részt egy nyert nevezés miatt – és akkor szerettem bele igazán az országúti kerékpározásba.
Lesz mihez viszonyítanom a fejlődésemet. Tavaly a Pálava versenyen egy hörghurut és rossz időjárási körülmények miatt nem igazán tudtam jól teljesíteni, így a léc elég alacsonyan van ahhoz, hogy javítsak rajta. A Rumburki Zeleňákon már háromszor is tekertem, tehát van elég adat az összehasonlításhoz – remélem, van még hova fejlődni. És valljuk be, néhány Strava KOM biztosan bekerül majd az edzésbe, hogy mérjem a formámat az előző szezonhoz képest. Emellett szeretném növelni az éves kilométerszámot és edzésórákat is.
A célok kitűzve, a motiváció egyelőre megvan. Ha érdekel a téma, kövesd a blogot, és oszd meg a saját tapasztalataidat! A következő részben arról fogok írni, hogyan állítottam össze az edzéstervet, amely illeszkedik a munkához, családhoz és egyéb kötelezettségeimhez – és hogyan sikerül mindezt összehangolni.
Rajtra készen!
