A család két keréken

Te mindig csak a bringákról, útvonalakról, kerékpáros barátokról beszélsz, gondolod, hogy valakit ez érdekel?

Így hangzott a feleségemtől még a múlt év elején. Azóta 2500 km van mögötte és mindig többet akar ?

Mi történt az után, hogy valamikor februárban eladtuk az ő szuper HT-jét azzal az indokkal, hogy méretben nem volt megfelelő, ami igaz, de főleg, hogy már nem használja ki?

Elég volt pár változás az életben, kevesebbet beszéltem a bicajokról, de annál többet, ha nem többet bringáztam és az érdeklődés a feleségem részéről magától jött. De min kerékpározzon, ha az ő kerékpárját eladtuk?

Hisz nekem van elég, hát tessék, ülj fel az én fully járgányomra, én pedig egyelőre a HT-n fogok bicajozni a kisfiunkkal a gyerekülésben, mellettünk unottan idősebb fiunk, morgósan, hogy lassúak vagyunk és mindig ugyan abba az irányba megyünk. A fully annyira megtetszett a feleségemnek, hogy júniustól novemberig 1500 km-t tett meg és amikor felajánlottam, hogy vegyünk neki saját bringát, a fully mellett döntött. Igaz, hogy védőket nem hord, mert felelőségteljeseben kerékpározik, mint a három királya együttvéve, mégis teljes értékű tagja family team-ünknek ?

Hogy ne hibáztassam, régebben szokott néha bringázni, de idővel, ismeretlen okból úgy döntött, hogy ez nem neki való. Próbáltunk változtatni kerékpárján is, de valahogy nem léptünk előre. Csak az első próba, 2 év kihagyás után a kis Filippel a gyerekülésben következett be a fordulópont. Olyan törés, mint a menydörgés. Az indulás kezdőpontjaihoz autóval mentünk, ami enyhítette a forgalomban való mozgás okozta stresszt. Nyugodt útvonalakat keresünk a lehető legkevesebb emberrel, ami Pozsony környékén azért nehéz, de nem lehetetlen. Váltogatjuk az útvonalakat, aszfaltot és terepet, egy helyre többféleképpen mehetünk, így az idősebb Max sem elégedetlen, mint az előtt. És ha lassú neki a tempó, akkor egy családi kerékpározás után elviszem ők egy útra kettesben, ahol a 20 kg-os ülés + utas bónusz alól felmentve magam van mit tennie, hogy utolérjen, ami gyanítom, hogy hamarosan megváltozik. Már nem viszek fully-t, ha HT-vel megy, esetleg HT-t, ha cyklocrossra esik a választása, hanem egyenértékű kerékpárt, amúgy már így sem tudnám őt utolérni ?

És ha a fiúknak éppen mászókázni van kedvük és nem bringázni, Erikát bepakolom az autóba, kerékpárját a tetőre és amíg én a gyerekekkel foglalkozom, ő bejár ezt-azt. Nagyszerű. És a kisebbik folyamatosan mellettünk szeretne jönni a futóbiciklijén. Akkor messzire nem jutnánk, mert itt egy béka, ott egy bogár és többet állnánk, mint haladnánk, így a kompromisszumot választjuk. Az útvonalakat a játszóterek felé tervezzük, ahol kibolondozza magát és a bringázás után mindig megígérjük, hogy futóbiciklizhet a ház körül. A gyerkőcnek saját gyermek meze van, hadd érezze megát a team tagjának! 2,5 évesen már a pedálozás is menne neki, de a családi vonat meghosszabbítására még várunk egy évet.

Valahogy így fokozatosan és spontán vált belőlünk kerékpáros család, akik idény alatt és akár hét közben is bringáznak, nem csak hét végén, nyaralásra kerékpárokkal járunk az autó tetején, az idősebb Max csapatban kerékpározik, a fiatalabbik Filip ezt a kétkerekű járgányt az élete stabil tényezőjének tekinti, úgy, mint más családok az x-boxot, vagy hogy kell írni…

Kifutkossák magukat, boldogok, ismerkednek környezetükkel, a természet részévé válnak és játszóterüknek tekintik azt.