.png)
A profikat a tévében elnézegetni túlságosan könnyű, kávé vagy sör mellett meg még könnyebb. Ilyen otthonos légkörben az egész etap nagyon gyorsan lefut. A valódi kerékpáros rajongónak viszont a saját bőrén kellene kipróbálnia.
A kerékpározáshoz számos élmény, leküzdött cél vagy beteljesült álom köt, amelyeket már megosztottam Önökkel a korábbi cikkeimben, viszont most egy személyes tapasztalatot szeretnék megosztani a nyári élményeimből – a lengyelországi amatőr kerékpáros versennyel kapcsolatban (Tour de Pologne).
KERÉKPÁROS VERSENYEK A HATÁROKON TÚL
Peter Sagan kizárása a Tour de France-ról a versenynaptár megváltoztatásához vezetett. Amikor az északi szomszédok közzétették a Tour de Pologne rajtlistáját az egyes csapatok versenyzőinek a nevével, és megerősítették egy sikeres szlovák részvételét, egy percig sem haboztam, és felkészültem, hogy Sagant kövessem.
Lengyelországba érkezésünkkor minden készen állt az utolsó etap zökkenőmentes lebonyolítására Tatranská Bukovina közelében. Először láttam ennyi kilométert kordonokkal határolva, mindenhol ott voltak a főszponzorok reklámjai, és ami a legfontosabb, mindenhol sok szlovákot lehetett hallani, akik szintén főleg a zsolnai szlovák sztár miatt jöttek el.
Amikor a parkolóból az etap célja felé haladtunk, a versenypálya mentén a rajongók nagy ovációjára és éljenzésére figyeltünk fel. A verseny végét nagy hangzavar jelezte. Aggódásom miatt a lelkesedésem alábbhagyott, hogy esetleg lemaradtam az eseményről. A szlovák szurkolók biztosítottak minket arról, hogy a Tour de Pologne pelotonja még nem haladt el. A szurkolók a párhuzamosan zajló amatőr futamok versenyzőinek is szurkoltak. Ezt az amatőrök versenyét minden évben a Tour de Pologne kísérőprogramjaként rendezik meg.
A kerékpárosok a kerékpárjuk nyergében versenyezhetnek és élvezhetik a főverseny hangulatát, plusz kipróbálhatják a pálya nehézségeit, amelyet a profik akár kétszer is teljesítenek. Az amatőrök csak egyszer tekerik végig a pályát, de még az is megviseli őket. Remek pálya igényes emelkedőkkel, de főleg a nagyszámú kerékpáros részvételével.
Óriási élmény volt első ízben a valóságban is látni egy igazi világsztárt - Peter Sagant. Habár a peloton kerékpárosai között száguldott el mellettünk, mégis nagyon megérte. Az élmény izgalmát az amatőr versenyzéssel kapcsolatos gondolatok szakították meg. Egyre több és több dolognak utánanéztem, és elhatároztam, hogy egy nap magam is részt veszek ezen a versenyen.
FELKÉSZÜLÉS A VERSENYRE
Az egy év gyorsan eltelt, és miután visszatértem olaszországi utamról, amelyen a Passo della Stelvio-t hódítottam meg (amit a cikkben elevenítettem fel), elkezdődött a felkészülés a Tatranská Bukovina-i Tour de Amatorow Tour de Pologne-ra.
Egy héttel a verseny előtt úgy döntöttem a barátaimmal, hogy a helyszínen végigmegyünk a teljes pályán, főleg a pálya legnehezebb emelkedőin. Néhány közülük a 20%-os emelkedést is elérte. Megállapodtunk abban, hogy az emelkedőkön a legjobb lesz, ha minél előrébb leszünk. Ez az előnyös pozíció nem okoz gondot, ha az Ön előtt haladó kerékpáros megáll vagy leugrik a kerékpárról. Különben nagyon kicsi az esélye, hogy kikerülje. Az ember már a felkészülés során tisztában volt azzal, hogy ez az amatőr verseny nem lesz ingyenes.
TOUR DE AMATOROW
Elérkezett a D-nap. Reggel korán keltem, mert a hivatalos regisztrációt - a rajtszám és a kerékpárosok számára a rajtcsomag átvételét - személyesen kellett elvégezni. Az egész napos útlezárás miatt nem tudtam autóval eljutni a start helyszínére, így egy 3 km-es emelkedő várt rám bemelegítésként.
A rajtot 7:30-ra tervezték. A verseny iránti tiszteletből attól tartottam, hogy a rajtot le fogom késni. A szervezők viszont ezt másképp oldották meg. A rajt több szektorra volt osztva, így mintegy 200 versenyzőből álló csoportot indítottak el folyamatosan. Én a 8. szektorból indultam. Ahogy egyre közelebb kerültem a rajthoz, bár nem győzni akartam, csak élvezni az eseményt, mégis éreztem a feszültséget.
Hivatalosan is elstartoltunk. Az első emelkedőt a pelotonban tekerve hagytuk magunk után. Nem értettem, honnan van ennyi energiám. Érzékeltem az ismeretlen szurkolók minden egyes buzdítását. Szó szerint profinak érzi magát, még ha a számok nem is erre utalnak.
A verseny a meredek lejtőn indult be igazán, ahol már kezdtek feltűnni a nehézségek. Sajnos néhányan szó szerint versenynek vették, és a lejtő első éles kanyarjában be is fejezték. A törött karbonkerekek vagy a kerékpárosok vérző sebei azonnal jelezték számomra, hogy óvatosnak kell lennem.
Jött a rettegett emelkedő, amin a barátaimmal együtt már az edzések során átküzdöttük magunkat. A helyzet, amitől rettegtem, bekövetkezett. Az előttem haladó kerékpárosok leugráltak a kerékpárjukról. Nem tehettem mást, leszálltam a bringáról, és egészen az emelkedő tetejéig toltam. Biztosan tudja, hogy kerékpáros cipőben elég bénán lehet futni.
Elhagytuk a domb tetejét, és rájöttem, hogy ha élvezni akarom a következő meredek emelkedőt, akkor előre kell nyomulnom. Fokozatosan sikerült megelőznöm az egyes versenyzőket a pálya sík szakaszain. Érthető módon rengeteg kerékpáros volt a pályán, mivel mindenki más-más időpontban indult.
Kanyar kanyar után, emelkedő, lejtő, frissítők és hihetetlen hangulat. Az egész verseny leghosszabb és legmeredekebb emelkedője még mindig a fejemben van, és a Strava alkalmazáson nagy kerékpáros nevek is feltűnnek. A fájós lábak már csak a szurkolók buzdításától kapnak energiát.
A szakasz végén megismételtem a reggeli útvonalat a rajt/cél felé, és lassan egyre többet láttam a célkanyarból. A célban a szervezőcsapat egyik tagja azonnal fogadott, és a sátorhoz irányított, ahol az ebédet szolgálták fel. Egy hatalmas adag sajtos makarónit kaptunk a jól megérdemelt erőfeszítésért.
Ebéd után felpakoltam a kerékpáromat az autóm állványára, és élveztem az utat a Tour de Pologne fő mezőnyén keresztül. A hazafelé vezető úton felidéztem az előző órákban átélt hangulatot. Egy ilyen versenyen egy amatőr kerékpáros valóban profinak érzi magát, legalábbis egy rövid ideig. Mindenkinek melegen ajánlom.
Talán ezzel a cikkel inspiráltam néhány lelkes országúti kerékpárost, hogy a kerékpárja nyergéből élvezze a versenyek TV-közvetítését, és ne a képernyő előtt. Ugyanúgy, ahogyan az első évben bátorítottam az amatőr versenyzőket, örömmel jövök és bátorítok egy másik szlovák amatőr versenyzőt egy ilyen nemzetközi versenyen. Esetleg találkozhatunk a startnál.
