Fent megvárlak.

„Fent megvárlak, nincs hol elveszned“, mondom a haveromnak országúti kerékpározás közben. Egy, a számára új utat mutatok neki egy zárt völgyben, ahol a saját tengelyed mentén haladsz visszafelé. Nem, mintha alulértékelném őt, de említette, hogy valahogy elég fáradt és biztosan nem fogja velem bírni a tempót. Én az adott emelkedőn személyes rekordot terveztem a Strava top 10-et megcélozva ezzel. A 6 kilométeres szakaszból az első kilométeren még együtt tekertünk és azt vártam, hogy hamarosan lehagyom őt. De a második és harmadik kilométeren is tartotta magát a társam, aztán nem bírta tovább és lehagyott. 2 perccel hamarabb volt a célban biztos pohárral a Strava-n. Én igaz, hogy javítottam az egyéni csúcsomon, de az egóm a padlón volt. Hogy volt rá képes, kérdeztem magamat és őt is. A felkészülés formáiról majd legközelebb írok egy másik blogban. Most azzal vigasztaltam magam, hogy nem hasonlíthatom össze magam 15 – 20 évvel fiatalabbakkal és hogy a saját kategóriámban kell versenyeznem.

Az én kategóriámban az MTB maratonon akartam villogni. Ráadásul annak a csapatnak a színeiben, melyhez csatlakoztam és hát illő lenne eredménnyel szolgálni. Megfelelő motiváció! Az elejétől a végéig teljes erőbedobású bringázás, minden Strava szegmens egyéni csúccsal, a célok teljesítve. De összehasonlítva a csúccsal, mélységes, 15%-os különbség. Az én kategóriámban, kérem szépen.

És én még azt gondoltam, hogy én vagyok a felfedezetlen világbajnok. Szégyenkezve kijelentkeztem a klubból és ha majd kicsit edzek, újból bejelentkezem.

Egyelőre nevelem a saját tehetségeimet – az idősebb 12 éves fiút és a fiatalabb 3 éveset egyelőre futóbiciklin, nemsokára rendes bringán. Az idősebb fiúnak már inkább nem mondom, hogy „fent megvárlak”, mert nemsokára nem fogom vele győzni az iramot. És ez inkább hamarabb lesz, mint később. Vagy elfogadom ezt és továbbra is marad a sima kerékpározás, vagy elkezdek szisztematikusan edzeni és megpróbálom átverni az öregedést. Esetleg néha elfogyasztok egy energiaszeletet, mivel eddig szigorúan elutasítottam minden étrend-kiegészítőt. Elutasítom a wattmétert, pulzusmérőt, hisz el tudom dönteni, mi az, amit még bírok. Esetleg csak akkor, ha nem. Erről és a már említett felkészülésről legközelebb.