Ha egyszer felnyergeled a „kerékpárok királynőjét“, másra már nem is akarsz majd felülni.

Jelenleg a kerékpározást tartom a kedvenc hobbimnak. A sportok ranglistáján a szívügyem, amely az életembe lassan és fokozatosan került. Kezdetben a kerékpárral megtett szakaszok körülbelül annyi nehézséggel jártak, hogy avval egy 5 éves gyerek is megbirkózott volna és gyakorlatilag a célom az volt, hogy eljussak az élelmiszerboltba. Tehát a kerékpárt inkább olyan közlekedési eszköznek tekintettem, amellyel eljuthattam A pontból B pontba. Szabadidőmet elsősorban a zenének szenteltem – konkrétan a gitározásnak. De amint Peter Sagan megjelent a televíziók képernyőjén, a kerékpározásra már más szemmel tekintettem és egyre jobban elkezdtem érdeklődni iránta.

Peter összes versenyét végigszurkoltam, amelyen csak részt vett és a példáját követve a saját rövidebb szakaszaimba egyre több kilométert építettem be, itt-ott egy kisebb dombot is. Nem voltak ezek nagy rekordok, csak a közeli vidéken tekertem. Emlékszem, hogy az első kerékpáros nadrágomat a turkálóban vettem néhány euróért, amely úgy nézett ki, mint egy inkább a tengerpartra való bermudanadrág. Sok embernek megakadt rajtam a szeme, amint meglátták a nagydarab, magas kerékpárost a kis biciklin. Abban biztosan egyetértünk, hogy egy 107 kilós és 190 cm magas ember mennyire aránytalan egy 18“-os kerékpárhoz képest. De hát a kerékpározás iránti  vágyam nagyobb volt, mint a kerékpározással kapcsolatos ismereteim.

A NEHÉZKES KEZDETEK

A kerékpározás terén az első meghatározó pillanat akkor jött el nálam, amikor egy közeli faluból megismerkedtem egy érdekes lánnyal. Hát igen, egy számunkra fontos emberrel megismerkedni meghatározó pillanat, de biztosan felvetődik a kérdés, hogy miért köthető éppen a kerékpározáshoz. Mivel saját autóm nem volt, nem volt más lehetőségem, hogy a randira biciklivel menjek. A kis, felfüggesztés nélküli biciklimnek a szántóföldek nehéz terepével kellett megküzdenie. De nem csak a bicikli szenvedett. A 14 km megtétele után az izomlázam jó pár napig eltartott. Persze a lány előtt, akinek a sport a vérében volt, el kellett játszanom, hogy „formában vagyok“ és minden a legnagyobb rendben van.

A randikra vezető tekerések során megedződtem és egyre rövidebb ideig tartottak. Az első sebességmérőmtől elvártam, hogy ne csak az aktuális átlagsebességemről adjon információkat, hanem az aktuális időről is, nehogy a randiról elkéssek. Tekerés közben egyre jobban odafigyeltem, hogy a testem miképpen reagál. Egyre jobban fájtak a térdeim, de főképpen a hátam, amiért az izomlázat okoltam. És a kerékpározásban itt jött el számomra a második meghatározó pillanat.

AZ ARANYAT ÉRŐ TANÁCS

Egy nap, a barátnőm apja, aki szintén szenvedélyes kerékpáros és sportoló volt, megjegyezte: „Olyan görbén ülsz a biciklin, mint egy paragrafus“. Megszívleltem a tanácsát és egy új kerékpár beszerzésén kezdtem el gondolkodni, amelynél a feltételeim azok voltak, hogy bírják a szántóföldi utakat, de az aszfaltot is. Teljesen világos volt, hogy a választásom a túrabiciklire fog esni. A tekerés máris más dimenzióba került.

Ettől kezdve az új kerékpár már nem csak közlekedési eszköz volt, de az aktív kikapcsolódás lehetősége is. A valódi kerékpáros érzést nem csak az új ruházat, a bukósisak és a felszerelés fokozták, de elsősorban a hosszabb útvonalak, az emelkedők és a barátnőmmel átélt új élmények is. Soha nem fogom elfelejteni az első túrakerékpáros feljutásomat a Kráľová hoľa-ra. Három év alatt a kerékpározáshoz való hozzáállásomnak köszönhetően, amely inkább szabadidős, viszont állandó kerékpározás volt, 20 kg-t fogytam. Mintha kicseréltek volna.

MI LENNE, HA A GUMIK VÉKONYABBAK LENNÉNEK?

A kerékpározás terén a harmadik meghatározó pillanat számomra akkor jött el, amikor lehetőségem nyílt egy túrakerékpár kipróbálására. Nagy meglepetésemre egyáltalán nem nyűgözött le. A váltók mások voltak, az ülés kényelmetlen és a nyereg olyan volt, mint a gyémánt – dizájnos, de kemény. Hogy lehet az, hogy sokan annyira dicsérik a „trekkingeket“, és hogy létezik, hogy a mi kerékpárversenyző bajnokunk, Peter Sagan, annyi kilométert kibír rajta? A régi mondás bevált – mindent csak sorjában. Szereztem egy öreg Favoritot, amelyet a jelenlegi túrabiciklik alapváltozatának tartok. A váltók szétcsúszva, a bicikli csupa rozsda, és a nyereg arról tanúskodott, hogy már rengeteg kilométert hagyott maga után. Mégis megvolt a varázsa.

A barátaimtól gyakran hallottam azt, hogy: „Ha egyszer felnyergeled a kerékpárok királynőjét, akkor másra már nem is akarsz felülni“. Ha már a kisfiúk a mesékben gyönyörű hercegnőket ismernek meg, akkor miért ne lehetne rögtön a királynővel kezdeni, ha már annyira áradoznak róla. Eldöntöttem, hogy veszek egy versenykerékpárt. Igaz, hogy használt volt, de a merev villákkal ellátott alumínium váznak és a szuper váltóknak nem tudtam ellenállni. Nemcsak új élményekkel és újonnan felfedezett helyekkel ajándékozott meg, de új kapcsolatokat is szereztem általa, miáltal kipróbálhattam az igényes kerékpáros edzéseket és átélhettem a versenyek hangulatának a varázsát is.

A TAPASZTALAT VEZET A FEJLŐDÉSHEZ

Északi szomszédainknál – Lengyelországban – lehettem a részese az első közúti, tömegrajtos versenyemnek. Saját, egyéni tekeréseimmel szemben, amikor is én döntöm el, hogy milyen sebességgel tekerek és az egész út csakis az enyém, ez a tapasztalat felért egy adrenalinlökettel. A kerékpárosok a rajtvonalnál, pedál, pedál mellett, szó szerint a vállam felett éreztem lengyel kollegám lélegzetét. A start pillanatában a biciklim együtt indult  a többi biciklivel, mintha csak érezte volna, hogy a „sajátjai“ között van. A teljesítményem engem is meglepett. Nem tudom, hogy a lengyel levegőnek köszönhetem, vagy a versenyhangulat iránti lelkesedésnek. Az eredménylistának csak a második felében tűnt fel a nevem, de a győzelmi hangulatomat legalább a tombola emelte – a gumijavító-készletnek igazán megörültem.

Sajnos munkaköri kötelességeim nem teszik lehetővé, hogy rendszeresen rajtvonalhoz álljak, de még mindig vágyom arra, hogy nyeregbe üljek és ismét átélhessem a versenyhangulatot. Természetesen nem hagytam abba a kerékpározást. Szlovákia több csúcsát megjártam szabadidős kerékpáros utaim során. Az utakat és dombokat kipróbáltam Horvátországban is, konkrétan Sveti Jurajban. És nem utasíthattam vissza a lehetőséget, hogy felkerekezhessek az olaszországi legendás Passo Dello Stelvio-ra. Az ilyen nem mindennapi és egy kerékpáros számára jelentős szakaszok rengeteg tapasztalattal járnak, amelyeket a következő bejegyzésemben bővebben is kifejtek.

VÉGSZÓ

Egy ember életében a dolgok nem egyszerre jönnek, hanem fokozatosan. Ezáltal az ember tudatosítja, hogy az élete mennyire megváltozhat. A kisfiúból, aki a szabadidejét a négy fal között töltötte, kíváncsiságának, eltökéltségének és az életében felbukkanó új ismeretségeknek köszönhetően, egy teljesen új ember válik. Nemcsak fizikailag, de szellemileg is egy új személyiséget kap. Egy kitartó és céltudatos  fiatalemberré válik, aki változtatni akar helytelen életmódján. És hogy még mit is hozott a kerékpározás az életembe? A rengeteg tapasztalat mellett a számomra legfontosabb embert a világon – az én leendő feleségemet.