.png)
EGY KALAND NEM ELÉG
A horvátországi Sveti Jure sikeres megmászása után az járt a fejemben, hogy olyan további helyeket kellene felfedezni és megismerni, amelyek a kerékpárosok számára világviszonylatban a csúcsot jelentik. A közúti kerékpározás nagy imádójaként és rajongójaként, minden évben várva várom a jól ismert tavaszi klasszikusokat, aztán a legendás Grand Tour televíziós közvetítését. A verseny történésein kívül a néző megismerkedhet a különféle országok építészetével, történelmi emlékhelyeivel és műemlékeivel, valamit természeti szépségeivel, amelyek „ötletforrásként” szolgálhatnak a jövőbeli utazásokhoz.
Emlékszem a 2017-es Giro d´Italia-ra, ahol a rózsaszín Maglia rosa mezért főleg Dumoulin, Quintana és Nibalim küzdött meg egymással. A legnehezebb királyetapra május 23-án került sor, amikoris le kellett gyűrniük 227 km-t és 5400 méteres szintkülönbséget. A svájci oldalról kellett felkapaszkodni a Stelviora, amely a történelem során a Giro programjában először jelent meg, pontosan a verseny 100 éves évfordulóján.
A szakasz legemlékezetesebb pillanata, amely minden közvetítésben szerepelt, amikor az összesítésben vezető Tom Dumoulin leállt az Umbrail-hágó előtti emelkedőnél gyomorproblémája miatt és elment vécére. Nézőként a hegyszorosra való felkapaszkodást figyelni valóban hatalmas élmény volt. A kerékpárosok számára ez egy nagyon megerőltető szakasz volt, hiszen a hegy emelkedése nem esett 8 % alá és arcukon látni lehetett, hogy minden egyes méter fájdalommal jár. A verseny végeztével a királyetap rendkívül felajzott, főleg a Passo dello Stelvio hegyszoros bűvölt el.
EGY HULLÁMHOSSZON
A kerékpározásnak köszönhetően a nagyszerű tapasztalatok mellett rengeteg emberrel találkoztam és sok barátságot kötöttem. Egyszer Feri barátommal a közös menet során beszélgettem a Sveti Jure-ra való feljutásomról és bizalmasan elárultam neki a vágyam, hogy folytatni szeretném és megpróbálkoznék a legendás Stelvioval. Feri el volt ragadtatva ötletemtől, ugyanis a közeli Silandro Schlandersbe járt dolgozni és jól ismerte az utat. Csatlakozott az ezidáig egytagú kalandra kész csapatomhoz.
A következő menet során Dani barátunknak is előadtuk az ötletünket. Ő sem volt híján a lelkesedésnek. A következő találkozásunkkor megvitattunk az út megszervezésével kapcsolatos kérdéseket. Szállást kellett keresnünk, szállítóeszközt és az útitervben is meg kellett egyeznünk. A szállás megtalálása és lefoglalása nem okozott gondot, a csodálatos helyen lévő Martello vendégházat mintha nekünk teremtették volna.
A felkészülés fő célja volt a lábaink és a fejünk „beállítása” az emelkedők általi megterhelésre. Munka után szabadidőnkben edzettünk, főleg a Magas-Tátra terepein és a Lőcsei-hegységben. A felkészülés részeként minden nap online webkamerákon keresztül figyeltük az eseményeket Martelloban és Stelvioban és az időjárás-előrejelzéseket. Utazásunk célját gazdagon borította a hótakaró és az időjárási körülmények inkább a téli sportokra voltak alkalmasabbak. De a vágy, hogy feljussunk a Stelvióra, azonban erősebb volt.
Mielőtt útra keltünk Olaszországba, átnéztük a kerékpárjainkat és becsomagoltuk a poggyászunkat. Tudtuk, hogy a dombokhoz olyan kerékpáros ruházatra lesz szükségünk, amely tökéletesen alkalmazkodik a különböző időjárási körülményekhez. A legalapvetőbb a funkcionális termoalsónemű, amely tökéletesen felmelegíti a sportolót a téli és tavaszi hónapokra emlékeztető időjárásban. A meznek jó hőszabályozású tulajdonságokkal kell rendelkeznie, a mellénynek és a kabátnak pedig szél- és vízállónak kell lenniük. A felszerelés kisebb darabjai is ugyanolyan fontosak. Megfeledkezni a zokniról, kesztyűről, fejkendőről vagy a kéz és térd védőkről hiba lett volna. A leereszkedés során a bringás minden egyes kiegészítőt értékel, ami felmelegíti.
MEGÉRKEZÉS OLASZORSZÁGBA
Az indulás napján bepakoltuk a poggyászainkat a biciklikkel együtt az autóba és nekivágtunk az útnak. Pár óra múlva elhagytuk Szlovákiát és átmentünk Ausztriába, azután egy kis ideig német levegőt is szívhattunk, végül megérkeztünk Olaszországba. Útjavítások miatt a hegyi átkelőhelyet lezárták, így kénytelenek voltunk Svájcon keresztül kerülőutat tenni. A határon a svájci vámhatóság megállított minket, és keresték a területükön való áthaladás célját és okát. Irataink átvizsgálása körülbelül 20 percig tartott. A mai napig nem tudjuk, mi nem tetszett nekik.
A határellenőrzés után néhány kilométeres svájci kitérő után visszaértünk Olaszországba. A határtól eltávolodva egészen Bolzano autonóm tartományig jutottunk el, a szállásunk Ganda di Martelloban várt ránk. A vendégház valójában nagyon kellemes volt, gyönyörű kilátással a környék dombjaira és erdőire.
Ahogyan a múltban a harcosok felkészültek a következő csatára, az online kamerák ellenőrzése során mi is átértékeltük a harci taktikánkat. A Stelvio zárószakaszain a hó még mindig tartotta magát, emiatt a Trafoi átjárót lezárták. A következő döntésre jutottunk: eljutunk Stelvióig, viszont a svájci oldal felől - Santa Maria-ból az Umbrail-hágón keresztül.
Igen, pontosan azt az útszakaszt fogjuk megtenni a Stelviora vezető úton, mint a „profik” a Giro d´Italia-n a 2017-es évben. A felkészülés számunkra véget ért és talán életünk legnagyobb élménye küszöbén álltunk. A mi „Stelvio” napunk részleteit a következő részben taglalom.
BEFEJEZÉS
Lehet, hogy viccesnek tűnik, de valójában a 2017-es Giro d´Italia televíziós közvetítésnek mondhatok köszönetet, amikor először láthattam a feljutást az ikonikus Passo Della Stelvio-ra. Másodsorban a srácoknak köszönhetem, hogy egy hullámhosszra hangolódtak velem és úgy döntöttek, hogy osztoznak velem az olaszországi kalandban és élményekben. Ez csak ennek a blognak a befejezése, a legnagyobb élményt a következő cikkben olvashatjátok.
