Sötétség

Ismerek olyan embereket, akik éjfélkor egyedül elindulnak egy közeli várhoz erdővel körülvett dombon keresztül, egy temetőbe vagy barlangba, de én nem tartozom közéjük. Félelem szerűen tiszteletben tartom a sötétséget. De hogy ne kelljen egész télen a lámpák alatt köröznöm, elkezdtem harcolni ezzel és fokozatosan beljebb merészkedem az erdőbe.

A felkészülést még nyáron el kell kezdeni azzal a gondolattal, világossal, olyan időben, amikor télen már sötét van, hogy az egyetlen különbség a 20:00-i, június 21-i és december 21-i, erdő közepén fekvő aszfalton vagy nyomvonalon való bringázás között, hogy kevesebb a fény. Az olyan gondolatokat, hogy de kevesebb az ember és több az állat, azonnal el kell hessegetni ?

A sötétségre való nyári felkészüléshez tartoznak azok a kerékpározások is, melyek még világossal kezdődnek, de szürkületkor vagy sötétben érnek véget. A fokozatos sötétedés és kivilágosodás rám nem hat olyan ijesztően, mint a téli azonnali sötétség. Például egy munka utáni bringázás korlátlan kimenővel, mivel a feleségem és a gyerekek a szülőknél voltak, három óra sötétedés közben egyáltalán nem volt elég, így az utolsó óra sötétben a pályán és semmi félelem. Egyszerűen tele voltam endorfinnal a kerékpározásnak köszönhetően, melyen nem engedték be a félelmet.

Az effajta felkészülés magasabb fokát az országon belüli családi kirándulások alkalmával abszolváltam, amikoris szürkületkor indultam az ismeretlenbe azzal a kockázattal, hogyha elromlik a bringám, akkor a sötétben az elnéptelenedett erdőben maradok. Az egyik sík részen már szinte sötétben fordultam meg, le akartam fényképezni a bringámat, de az erdő teljes csöndje azonnal a nyeregbe kényszerített és már repültem is vissza a bázisra. Az ismeretlen terepnek megvan a maga varázsa és a kíváncsiság arra csábít, hogy a legnagyobb részét felfedezd, mígnem az ember rájön, hogy túl messzire ment. Ekkor nem is kell sötétnek lennie, voltak olyan élményeim nap közben is, amikor rájöttem, hogy olyan messze vagyok a civilizációtól, olyan titokzatosak az erdő mélységei, hogy inkább visszafordultam.

Télen az első próbálkozások óvatosak voltak. Először csak a tömbház mögötti erdő széléig, bízva abban, hogy baleset esetén még az este folyamán megjelenik valaki és kihívja a mentőket. Aztán kerékpározások a lakótelepek közti erdőn keresztül és aszfaltos erdei túrák, ahol tudom, hogy az erdőben van egy állandó telepesekkel rendelkező erdei ház vagy egy víkendház. A tudat, hogy a sötétség végén ott a fény, bátorságot ad.

Jelenleg olyan szinten vagyok, amelyről nem is álmodtam, viszont még mindig nem mennék mélyen az erdőbe egyedül. Az erdő az éjszaka közepén egy csapat hasonló bolonddal, az egy más élmény. Három – négy bringás szükség esetén segít egymásnak és az ilyen kerékpározásoknak köszönhetően figyelem az erdőt, ami bátorságot ad az egyedül töltött éjjeli bringázásokhoz.

Az ilyen kísérleteknél minőségi, erős 1000 lm fénnyel kerékpározom, van nálam minimum egy 400 lm tartalék és otthon részletesen beszámolok az útvonalról.

A téli időszakban 3-4 munkanap utáni sötét kerékpározás után a hétvégi nap közbeni bringázás szinte furcsának tűnik ?