.png)
VONZÓ AJÁNLATOK
Az első tavaszi kilométerek megtétele után a bringás el kezdi tervezgetni kerékpáros útvonalai nyári szakaszait, amelyeket a hazai utakon kíván megejteni, de akár egy olyan országban is, amelyben még sohasem pedálozott. A külföldi edzőtáborok szervezői csábító ajánlatokkal halmozzák el a sportolókat a horvát, spanyol vagy olasz kerékpáros utak felfedezését kínálva. Egy ilyen edzőtábor gazdag kerékpáros programot nyújt a különböző fizikai adottságokkal rendelkező sportolók számára a melegebb éghajlati körülmények mellett. Melyik kerékpár-rajongót ne vonzana egy ilyen ajánlat?
Elismerem, az ajánlatok számomra is csábítók voltak. Konkrétan a horvátországi Makarskai riviéra környékén vezető kerékpáros utak keltették fel az érdeklődésemet. A különféle ajánlatokban és cikkekben a Biokovo Nemzeti Parkhoz tartozó 1758 méter magas Sveti Jure hegyet emlegették. A fényképeken és a különféle fórumokon valóban nagyon érdekesnek tűnt. A kerékpáros a hegycsúcsot szó szerint a tengerszintről vagy a bejárati parkolóból érheti el, amelyet 23 km-es, különböző százalékos dőlésszögekkel tarkított emelkedő követ. Szerpentinekben gazdag dombok és a hátunk mögött a kilátás a gyönyörű Adriai-tengerre. A nyaralást a családommal szerettem volna tölteni, így az utat Horvátország középső, illetve déli részére terveztük, hogy a tengerpart élményét a saját bőrömön is megtapasztalhassam.
NEHÉZ EDZÉS, KÖNNYŰ VERSENY
Az aktív pihenéshez ragaszkodom, ezért is döntöttünk Rogoznica mellett. Ebben a városban csendes, pihenésre való helyek is vannak, viszont a turisták számára rengeteg felfedezésre váró lehetőséget kínál. Nyaralási programunk sarkalatos pontjai olyanok voltak, hogy a tengerben megfürödjünk és hogy a napsütötte tengerparton a bőrünket elegendő D-vitaminnak dúsítsuk fel, valamint a környező városok vagy szigetek megtekintése. Természetesen, felkészültem arra is, hogy az országot a kerékpározás szempontjából is felfedezzem. Tudatában voltam annak, hogy magas hőmérséklettel kell számolnom, ezért szükségem lesz elegendő folyadékra és ételre, valamint szellős, jó hőszabályozással rendelkező kerékpáros öltözékre.
A horvátországi nyaralásra való felkészülés nemcsak a fürdőruha és a fényvédő krémek bepakolásáról szólt, hanem a dombokon való fokozatos edzésről is, amely felkészítette a lábakat egy hosszabb emelkedő megmászására a Sveti Jurera. Rogoznicában számos útvonal várt rám, amelyek által naponta az ország új területeit fedezhettem fel. A felszerelésem fontos tartozékai voltak a pót kerékbelsők defekt esetére, mert azt már a saját tapasztalatomból tudtam, hogy az utak mentén gyakran előfordulnak apró tövisek vagy szemétdarabok, amelyek könnyen lehetnek az okozói egy halaszthatatlan megállónak.
TELJES ERŐBEDOBÁS AZ ELEJÉN
Mivel Rogoznicából az út a Makaraskai riviérára autóval körülbelül két órába telt, már korán reggel elindultam. A szakaszomat még a kora reggeli órákban szerettem volna megtenni, hogy a dél körüli „perzselést” elkerüljem. Úgy döntöttem, hogy a célomat, a Sveti Jure hegyet, a bejárati kaputól indulva fogom elérni. Az autót leparkoltam és a Biokovo Nemzeti Park bejáratánál, kifizettem a 25 kunás belépődíjat, majd nekifogtam az emelkedőnek.
Az első kilométereken át élveztem a jó aszfaltot, és a magasabb hőmérséklet érzését a fenyőerdő árnyéka részben elhárította. Tudtam, hogy az emelkedő minden szerpentinnel fokozódni fog, ezért igyekeztem az erőmet úgy beosztani, hogy ne égessem el az összeset az első néhány kilométeren. Már az első néhány kilométer után tényleg elém tárult a tenger csodálatos látványa. Ilyen esetben az ember azt sem tudja, hogy ezt a tökéletes látványt csak a szemével rögzítse, avagy az emlékeket a fényképezőgép memóriájában tárolja, vagy inkább meg se álljon, nehogy kiessen a ritmusból.
ÚT KÖZBEN BÁRMI MEGTÖRTÉNHET
Az első szerpentinek után egy tisztáshoz érkeztem, ahol egy idősebb úr lovakat tartott. Amikor ezek a fenséges állatok észrevettek, elkezdtek felém futni. Miután rájöttem, hogy a lovakat tőlem nem zárja el kerítés, pánikba estem. Amikor már csak 2 méter választott el tőlük, a lovak irányt változtattak és elvágtattak egy közeli domb felé. A pulzusom legalább 10 ütés/perccel megnövekedett minden fizikai megterhelés nélkül és a lábaim földbe gyökereztek. Vettem egy nagy lélegzetet, elmosolyodtam, majd folytattam az utamat.
A nagyobb magasságokban már nem volt erdő, csak sziklák és a naptól felperzselt fű. A hőmérséklet növekedésével egyre jobban úgy éreztem, hogy lassan elkezdek főni a saját levemben. Kétségkívül ismerik azt az érzést, amikor só kezd lerakódni a bőrén. Létfontosságú a folyadékbevitel folyamatos ellátását biztosítani, hogy a vége ne kiszáradás vagy leégés legyen. Elegendő folyadék volt nálam, de rájöttem, hogy az út folyamán a vizet pótolnom kell. Az útvonal mentén egyenletesen eloszló kis üzletek ezt a gondomat is megoldották.
A CÉL EGY KARNYÚJTÁSNYIRA
Az egyre több kilométer és az egyre nagyobb szintkülönbség leküzdése után előbukkant a szakaszom célja - a sveti jure-i adóvevő. Amikor egy bringás meglátja a kitűzött célját, a látvány annyira fellelkesíti, hogy még jobban a pedálokba tapos. Út közben meglepetéssel tapasztaltam, hogy az útszakasz némely része eléggé keskeny, viszont a motorkerékpárok, autók vagy autóbuszok számára ez nem jelentett gondot. Tetszett a sofőrök türelme, akik vagy megálltak a pihenőhelyeken és elengedték a kerékpárosokat, vagy körültekintően kerültek meg a düh kifejezése vagy tülkölés nélkül.
Végül már csak az utolsó 4 km hiányzott a végcél eléréséhez, ezért készítettem néhány fényképet a cél előtt. Ekkor köszönt rám egy kerékpáros és a köszönése alapján megállapítottam, hogy ő egy „tesó” Csehországból. Szóba elegyedtünk és közösen folytattuk az utat a célig. Eldicsekedett vele, hogy életében ez a tizenegyedik alkalom, hogy meghódítja a csúcsot. Ez a végső útszakasz nagyon gyorsan eltelt, mert a beszélgetésbe belemerülve szinte fel sem tűntek az utolsó szintkülönbségek.
Elértük a célt. Megérkeztünk a Sv. Jure hegy csúcsára. A hegyi szakasz meghódítása okozta örömmámor a tenger lélegzetelállító látványával váltakozott és a horvát természet szépségével, amelyet mintha tálcán nyújtották volna elénk. A csúcson sok turista volt, akik közül néhányan szlovákul beszéltek. A találkozásom a prešovi turistákkal 1100 km-re Szlovákiától rádöbbentett arra, hogy milyen kicsi is ez a világ.
Az ereszkedés kevesebb mint fél órát vett igénybe az emelkedéshez képest. A lefelé menet során oda kell figyelni az aszfalt egyenletlenségeire, valamint a számos kerékpáros kollégára, de a szembejövő gépjárművek miatt is óvatosnak kell lenni. Befejezésképpen még kipróbáltam a Makarskai riviéra tengerpartján vezető kerékpáros utak minőségét, aztán megebédeltem, amelyhez a sört is kiérdemeltem, miközben elteltem a tenger látványával. Örömöt és hálát éreztem, annak ellenére, hogy a forróságtól teljesen kimerültem. Ekkor tudatosítottam, hogy nagyszerű ötlet volt egy könnyű és szellős kerékpáros szett beszerzése.
EGY JÓTANÁCS A VÉGÉRE
Személyes tapasztalatom alapján a bringásoknak egy nagyon egyszerű tanáccsal szolgálhatok: ha megálmodott magának egy kerékpáros célt, ne habozzon, üljön fel a biciklire és váltsa valóra. Lehet, hogy a felkészülés néha, főleg fizikailag, nagyon kimerítő lesz, de mindenképpen megéri a teljesítmény elérése és az álma beteljesülése miatt.
