.png)
Egy kapcsolat, amely mindkét tábor képviselője között indulatokat ébreszt. A kerékpárosok biztonságának kérdése az utóbbi időben egyre inkább vitatott téma. A mai cikkben megpróbálom felvázolni szubjektív álláspontomat, és néhány tanácsot adok, amelyekkel egy kicsit harmonikusabbá és biztonságosabbá tehető a kerékpárosok és az autósok kölcsönös viszonya az utakon.
Jómagam tíz éve kerékpározom. Számomra a kerékpározás egy olyan sport, amely szorosan kötődik az életemhez. Gyermekkorom első, falun kívüli túráitól kezdve az első 100 kilométeres túrámig számtalan élményben volt részem a kerékpár nyergében. Ezek közül nem mindegyik volt teljesen pozitív, és túlnyomó többségükben az autókat tekintve veszélyes helyzetek alakultak ki. Mielőtt folytatnám, szeretném hangsúlyozni, hogy a mai cikkben nem ítélkezem az egyik vagy a másik oldal felett, hanem csupán egy rutinos kerékpáros nézőpontja lesz egy jelenleg eléggé égető és problémás témáról.
Mindegy, hogy az erdőben, vagy az utakon szeretne kerékpározni, az autókkal elkerülhetetlenül kapcsolatba kerül. Kezdjük azzal, hogy a gépjárművezetők és a kerékpárosok egyenrangú úthasználók, ahogy azt a törvény is előírja. Más országokban is hasonló egyenrangúsági szabályozások érvényesek. Az első fontos dolog, amikor a kerékpárosok és a járművezetők interakcióba lépnek egymással, az alapvető jogismeret.
Minden sofőrnek át kellett esnie ezen a gépjárművezetői vizsgán, de nem mindenki végezte el az autósiskolát néhány évvel ezelőtt. Ez alatt azt értem, hogy vannak olyan járművezetők az utakon, akik évtizedekkel ezelőtt szerezték meg a jogosítványukat, és többnyire az aszerint letett vizsga szerint vezetnek. De a törvények nagyon gyakran változnak, amit joghallgatóként tanúsíthatok.
Ezért úgy gondolom, hogy jó ötlet nyomon követni legalább a közúti közlekedést és annak működését érintő jogszabályok legfontosabb változásait. Ez a kerékpárosokra is vonatkozik. A közúti forgalom résztvevőjeként legalább az alapvető közlekedési szabályokat ismerniük kell. A forgalom gyakran kiszámíthatatlan, és a megfelelő viselkedés ismerete a megfelelő időben sok ütközést és veszélyes helyzetet megelőzhet.
Ezzel elérkeztünk a közlekedésbiztonság egy másik nagyon fontos pontjához, az előrelátáshoz. Az előrelátásnak egyfajta hatodik érzéknek kellene lennie, amelyet a járművezetőknek és a kerékpárosoknak is jól ki kellene fejleszteniük. Az előrelátásra a legsúlyosabb kerékpáros balesetem tanított meg, amelyet ironikus módon nem egy autó, hanem az utcán játszó gyerekek okoztak. Teljes sebességgel haladtam lefelé egy dombon, és eszembe sem jutott, hogy azok a gyerekek nem fognak kitérni, nemhogy azt, hogy az egyikük egyenesen az első kerekem alá rúgja a labdát.
Ez a kellemetlen és fájdalmas tapasztalat arra késztetett, hogy minden egyes lejtő előtt tiszteletet tanúsítsak, és mindig előre átgondoljam, hogy mi történhet abban a pillanatban. Akár egy megvadult állatról, amely átrohan az úton, vagy egy kanyarból az ellenkező irányba száguldó autóról legyen szó. A járművezetők kicsit többet gyakorolják az előrelátást, mint a kerékpárosok, mivel vezetés közben jobban oda kell figyelniük. De az előrelátás nem akadályozhat meg minket abban, hogy élvezzük a bringázást. Legyen ez olyan kis jelzőfény a tudatunk mélyén, amely felvillan, amikor a helyzet fokozott figyelmet igényel.
A harmadik, és a véleményem szerint a legfontosabb pont, amely garantálhatja a járművezetők és a kerékpárosok biztonságos viszonyát a forgalomban, az odafigyelés és a kölcsönös tisztelet. Ezek nélkül az utak továbbra is a kerékpárosok és az autósok „csatatere” maradnak. Természetesen az utakon sokkal több a figyelmes sofőr és kerékpáros, mint az arrogáns, de a legsúlyosabb baleseteket és a szerencsétlenségeket a figyelmetlenek okozzák. Mi is a módja a meggondolt közlekedésnek? Ami a járművezetőket illeti, az alapvető szabály egyértelműen az, hogy amikor a kerékpárost megelőzi, akkor kellő és biztonságos távolságot kell betartani, ami a legtöbb országban 1,5 méter.
Van egy vicc a kerékpárosok között, amely szerint a kerékpáros sofőrt onnan lehet megismerni, hogy még üres úton is átmegy a szembejövő sávba előzéskor. Ezért, ha egy kerékpáros van Ön előtt, akit ki akar előzni, de az út másik felén autók is vannak, csak akkor előzze meg, ha az úttest szabad. Aktív kerékpárosként leggyakrabban akkor van „halálfélelmem”, amikor a szembejövő sávban egy autó elkezdi megelőzni az előtte haladó autót. Különösen a megyei utak keskenyek, és az ilyen előzéseknek nagyon rossz vége lehet.
Ezért, tisztelt járművezetők, még akkor is, ha egy előttük haladó lassú autót szeretnének megelőzni, de látják, hogy egy kerékpáros jön szembe, inkább várják meg azt a néhány másodpercet, és csak azután kezdjék meg az előzést. Hozzászoktam az ilyen helyzetekhez, de egy olyan ember, aki csak nemrég kezdett el kerékpározni, kiszámíthatatlanul reagálhat egy ilyen helyzetben, és bekövetkezhet a katasztrófa.
A legutóbbi dolog, amit az elmúlt években észrevettem, és amit szeretnék a járművezetőkhöz címezni, hogy ne feledjék, mi, kerékpárosként néha nagy sebességet érünk el, amit sok járművezető nem vesz észre, főleg akkor, amikor elsőbbséget kell adniuk nekünk és az utunkba kerülnek. Kerékpárosként főleg akkor vagyunk körültekintők, amikor a szabályok szerint és biztonságosan közlekedünk, és nem csak magunkat, hanem a többi közlekedőt sem veszélyeztetjük. Ha visszagondolok arra, hogyan tekertem kerékpáros karrierem kezdetén, meglep, hogy nem történt velem semmi komolyabb baj.
Az előre nem látó bringázás sem járul hozzá a biztonsághoz. Ez alatt azt értem, hogy ha túlságosan kitér a sávjából, vagy hirtelen kerül meg egy akadályt, amikor a mögöttünk haladó autónak nincs lehetősége arra, hogy észrevegye, és időben képes legyen reagálni. Én általában olyan helyzetekben, amikor egy akadályt kell megkerülnöm, amely során az út közepére kell kanyarodom, mindig kézjelet adok a mögöttem haladó autónak, hogy vegyen észre és lassítson. Kerékpárosként a kölcsönös tiszteletet úgy is kifejezhetjük, hogy egyszerűen felemeljük a kezünket, vagy felemeljük a hüvelykujjunkat a kölcsönös tisztelet jeleként, amikor egy autó biztonságos távolságban halad el mellettünk.
Ha a sofőrök ezt észreveszik, akkor a jövőben is biztonságos távolságban fognak elhaladni a kerékpárosok mellett, és már ez az egyszerű gesztus is biztosíthatja, hogy mindannyian biztonságban érezzük magunkat az utakon.
Végezetül csak annyit tennék hozzá, hogy semmilyen törvény vagy ebből fakadó bírság nem fogja biztosítani a 100 %-os közúti biztonságot, hanem ez mindig mindannyiunk szubjektív hozzáállásáról fog szólni. Elvégre mindannyian emberből vagyunk, és az a néhány másodperc, amit megspórolunk, akár sofőrként előzéskor, akár kerékpárosként veszélyesen közlekedve, biztosan nem éri meg, hogy tönkretegyük az életünket vagy bárki másét. Vigyázzanak magukra és közlekedjenek biztonságosan. #PEACE
