.png)
Az egész testemen patakokban folyik az izzadság, az emelkedőn felfelé halucinálok, azt hiszem esik az eső, pedig csak az izzadság csurog végig a szemüvegen. Még a rövid mez is csak terhet jelent, ha kint 35 fok van én pedig szelem az utakat. Az alapján, amennyi erőfeszítést belefektettem az útba, már legalább 20% -kal előrébb kellene lennem, de a test hűtéséhez hatalmas mennyiségű energiát használok fel, ezért a teljesítményem sokkal lassabb. A hétköznapi emberek számára, ideális árnyékban, a víz mellett vagy légkondicionált szobában tartózkodni. Ám számomra kihívás, hogy teszteljem az szív- és érrendszeremet ?
Megvan a sajátos varázsa annak, amikor az üres poros utakon száguldunk, ahol minden kába, mozdulatlan, alulról érezhetjük az aszfalt vagy a por forróságát. Ilyenkor jó ötlet az útvonalat úgy tervezni, hogy fel tudjuk frissíteni magunkat - kutacskák vagy hegyi büfék körül. Ha azonban a hosszabb erdőszakaszban nincs egyetlen olyan megállóhely sem, ahol fel tudjuk frissíteni magunkat, akkor hosszabb erdei út esetén inkább tegyünk a hátizsákba egy extra palackot vagy ha a lengéscsillapító lehetővé teszi, akkor egy nagyobb üveget, hogy ne száradjunk ki, mert ez a veszélye az ilyen utaknak. Nem gondolnánk, folyadékpótlás nélkül még az 5 km-es emelkedőn is leállhat a motor. Valaki egy víztartályos hátizsákkal oldja meg, de én nem tudok hozzászokni ahhoz a csövecskéhez, amely az oldalamon szokott lebegni. Ezért inkább a folyadékot rendes palackban viszem. Logikus módon, ha az út egy része napos részen lesz, akkor nem fekete palackot választok :-) Természetesen, ha lehetséges, pótolni kell az ásványi anyagokat is, amelyek ilyen út során nagy mértékben eltávoztak a szervezetből. Amit én itt hangoztatok az valójában a gyengeségem, néha becsületesen elegendőt iszok a forróságban, a valóságban már kevesebbszer van ez így, egy kétórás bringázás után akár 3 liter vizet is megiszok, anélkül, hogy meg kellene állnom vécére, ami a megfelelő folyadékbevitel alábecsülésének jele..
A viharos időjárás egy másik kategóriába tartozik, amikor forrósághoz hozzájön még a száz fokot megközelítő páratartalom. Ilyenkor a 25 fok is 35 foknak tűnik és már akkor folyik rólam az izzadság amikor az emelkedőkre gondolok. Ilyen körülmények között sáros erdőben való tekerés, nem megfelelő szellőzés mellett számomra magasabb terhelésű szintet jelent, mint -10 foknál. Ez az esőerdő ilyen helyi változata.
Volt már szerencsém egy pár ultra forró kerékpáros triphez közvetlen napfényben, ahol a szél érezhetően még fúj, de a nap sokkal gyorsabban veszi el az energiát, mint maga a forróság az árnyékos részen. De ha nincs más választás, és valahol egy erdő nélküli szigeten nyaralunk, javaslom egy sisak alatt légáteresztő fejpántot, amely legalább részben megakadályozza az izzadság végigcsurgását az egész fejen.
A ruházatot illetően még a legvékonyabb és leginkább vízelvezető anyag sem hatásos egy olyan sportoló számára, mint én, aki hajlamos a túlzott izzadságra, de legalább megpróbálok nem panaszkodni a napsugarakat vonzó színek kiválasztásánál, és logikusan világos mezet választok és ha lehetséges, a leghosszabb cipzárral, ideális teljes cipzáras mez, hogy legalább a dombra felfelé szellőzni tudjak. A sugarak visszatükrözésén kívül a az élénk színek vonzzák a sofőrök figyelmét és sokkal nagyobb biztonságban érzem magam.
Természetesen nem ajánlom mindenkinek a a kerékpározást a forróságban, kissé veszélyes, hogy nem tudjuk, hogyan reagál rá majd a test. Talán éppen ezért nem találkozom a forróságban olyan sok emberrel az útvonalamon, mint normál hőmérséklet esetében. Ezért inkább csak mértékkel bringázzunk, hogy megéljük a téli kerékpározás élményeit is :-)
